Az András a görög eredetű Andreiasz névből származik. Jelentése: férfi, férfias. Ezen a napon Szent Andrást ünnepeljük. András, Jézus tanítványainak egyike volt. Néró császár helytartója fogatta el, és egy X alakú keresztre kötöztette, hogy lassú halállal haljon meg. A vértanú a legenda szerint, két napi szenvedés után november 30-án halt meg. A kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét. Ezért még napjainkban is az ácsok az ilyen alakú keresztet András-keresztként emlegetik.

Az egyszerű emberek számára ehhez a naphoz is különféle hiedelmek, szokás kötődtek. "Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján" – tartja a mondás. Az a lány, aki meg akarta látni, hogy ki lesz a jövendőbelije, András napján böjtölt. Este megsózott egy darab kenyeret, lefekvés előtt elimádkozott 3 Miatyánkot és 3 Üdvözlégyet. Utána beleharapott a kenyérbe, a megmaradt darabot pedig betette egy kis tükörrel együtt a vánkosa alá. Éjfélkor, ha belenézett a tükörbe, meglátta benne a vőlegényét. Sok lány háromszor megfordította a párnáját lefekvéskor a következő szavak kíséretében: "párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom!"

Megrugdosták az ólat, mert úgy tartották, hogy ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek majd csak férjhez.

Másik szokás, hogy gombócfőzéskor a gombócok közepébe egy kis papírosra fiú neveket írtak és gyúrták bele a gombócba. Amelyik gombóc először jött fel főzéskor a víz színére, az lesz a jövendőbeli férj neve.

Ólmot is öntöttek, s az ólom formájából megpróbáltak a leendő férj foglalkozására rájönni.

A zajos mulatság ebben az időszakban megszűnt, a muzsikaszó farsangig hallgatott. Ezért a régi mondás szerint: "András zárja a hegedűt". Ilyenkor már elkezdődtek a disznótorok is, a nép tréfásan így nevezte:"disznóölő Szent András".A régi falusi emberek életében a disznóölés és a disznótor nagy ünnep volt, mivel egész évben alig jutottak húshoz. Ilyentájt régen még a gyerekek sem mentek iskolába. A disznóvágások András naptól egészen farsang végéig eltartottak. Falukban járták a disznótoros házakat a kéregetők, a lesők, a kántálók. Erre a kisebb-nagyobb fiúk vállalkoztak.