1930. február 3-án született Csoóri Sándor magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus. Elemi iskoláit szülőfalujában, Zámolyon végezte. Majd Pápán érettségizett. 1950-ben munkatársa lett a Pápai Néplap című újságnak, majd a Veszprém Megyei Népújságnak. 1951–52-ben Budapesten az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult. Tanulmányait betegsége miatt félbe kellett hagynia, tüdőszanatóriumba került.

1953 augusztusában 14 verse jelent meg egyszerre. Ekkor figyelt föl költészetére a kritika. Több lap munkatársaként dolgozott: Irodalmi Újság,  Szabad Ifjúság munkatársa, Új Hang versrovatának szerkesztője. 1958-tól szabadfoglalkozású író 1968-ig, közben a Jövő Mérnöke című lap munkatársaként dolgozik. 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja.

Az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetője. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1988–93 között elnökségi tag. 1990-ben megkapja a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjat kap a Tízezer nap című filmért.

1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től emellett a Hitel c. lap főszerkesztője.

Nagyon sok gyermekverset írt. Következő versét bizonyára sokan ismerik. Köszöntsük ezzel születésnapján!

Csoóri Sándor: Csodakutya

Ha hiszitek,

ha nem is,

volt egy kutyám

nekem is,

piros volt az orra,

lapulevél nagy füle

lelógott a porba.

Csoda egy kutya volt:

holdsugáron 

lovagolt,

s csillagfejű csikókat

terelt udvaromba.

Csodálkoztok?

Elhiszem.

Nem láthatta

senki sem.

Fénykép sincsen róla.

Én is csak egyszer láttam,

úgy álmodtam róla.