Márton a latin Martinus név rövidüléséből alakult ki. Jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor. Ehhez a naphoz sok népszokás fűződik. Szent Márton Saváriában (ma Szombathely) született. A középkorban a céhmesterek ezen a napon nagy vacsorát adtak a mesterlegények és a szakmájukat tanuló tanoncok tiszteletére. Ez a nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző  utolsó nap, amikor a jóízű, gazdag falatozás, a vigasság megengedett. Vígan ettek-ittak, hogy sikeres legyen a következő év is. A főétel a libapecsenye volt. A Márton-napi liba húsáról azt tartották, és egyes helyeken tartják manapság is, hogy aki eszik belőle, az egész évben nem fog éhezni. Tipikus Márton-napi ételek tehát a libafogások, a libaleves, a sült libacomb párolt káposztával, a libamáj, ludaskása, vagy a libatepertő. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú volt, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”E napon kóstolták meg a borvidékeken az újbort, bírálva annak ízét, zamatát. Innen ered a szólás: „Márton a bor bírája”.