Kormos István költő, író, műfordító, dramaturg, kiadó szerkesztő 1923-ban született Mosonszentmiklóson. Nevét bizonyára mindenki ismeri főként a Vackor-történetek írójaként. Eredetei neve Kops István volt. A Kormos családnevet 1944-ben vette fel. Szülei földműves-napszámosként dolgoztak. Az elemi népiskolát Győrben kezdte el. 1948-49-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt. Itt ismerte meg első feleségét: Pallos Klárát. 1950-ben megszületett Anna lányuk, de a férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. Második felesége Rab Zsuzsa költő és műfordító volt. Ez a házasság sem tartott sokáig. Kormos István egy ideig Párizsban élt, mivel kamaszkora óta vonzotta a francia költészet. 20 évesen kezdett verseket írni. Párizs felszabadító hatással volt a költőre. Itt teljesedett ki ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve. Életformája ekkoriban is zaklatott volt: nem volt rendes lakása, napirendje. Péter Mária művészettörténésszel kötött harmadik házassága hozott megnyugvást számára. Munkásságáért kétszer kapott József Attila-díjat, egyszer Radnóti-díjat. Versei a Népszabadságban és az Élet és Irodalomban jelentek meg. Kormos István 1977-ben halt meg Budapesten infarktusban. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Könyvtárunkban az alábbi műveit találjátok meg:
- Mese a két kicsi ökröcskéről
- A nyár gyerekei
- Mese Vackorról , egy pisze kölyökmackóról
- Vackor az első bében – Vackor világot lát
