Katalin a német Katharina név magyar rövidülése és módosulata. A név eredeti jelentése: korona.Ez a nap alexandriai Szent Katalin ünnepe, aki 310 körül halt vértanúhalált. Kora kifejezetten tájékozott, bölcs lányának tartották, aki halála után védőszentje lett többek között a filozófusoknak, a tanulóknak, az ügyvédeknek, könyvtárosoknak, a fiatal nőknek és a gyermekeket gondozó dajkáknak egyaránt. Több hagyomány, mondás, jóslás is fűződik ehhez a naphoz. Szokás volt Katalin-napján valamely gyümölcsfa ágát vízbe tenni - ez volt a Katalin-gally -, ha ez karácsonyig kivirágzott, azt jelentette, hogy az a lány, aki az ágat vízbe tette, a következő évben férjhez mehet. Sóvidéken a lányok Katalin-napi szokása az orgonaág virágoztatása volt. Vizes edénybe néhány orgonaágat állítottak és mindegyiknek legénynevet adtak. Úgy tartották, amelyik ág kivirágzik karácsonyra, olyan nevű legény lesz a leány jövendőbelije. Régen Katalin nap után sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem rendeztek, mivel közelgett az adventi időszak.

Katalin napja időjósló nap is: „Ha Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog.” Ennek a fordítottja is érvényes, ami azt jelenti, hogy a Katalin-napi fagy esős karácsonyt hoz, a Katalin-napi eső pedig szép, fagyos ünnepet. „Ha Katalin szépen fénylik, a Karácsony vízben úszik.” Ezt bizonyítja a közmondás is: „Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz.”

Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát. Ez természetesen helyenként változó, némely területen ezt Erzsébet- vagy Márton-naphoz kötik.